Loading...
Ön Itt van:  Home  >  Egyéb  >  jelenlegi cikk

Vérszegénység is veszélyezteti a daganatos beteget

írta   /   2013-06-14  /   nincs hozzászólás

Egy nemzetközi tanulmány 15 ezer daganatos beteg adatait összevetve megállapította: a páciensek 30-50 százalékánál már a kezelés megkezdése előtt jelentkezett valamilyen mértékű vérszegénység (anemia), ez az arány a daganatellenes kezelés alatt 50-70 százalékra nőtt. Az anemia nem csak a betegek életminőségét rontja, hanem a kezelés hatékonyságát is csökkenti, ezáltal  kedvezőtlen hatást gyakorolhat a gyógyulási és túlélési esélyekre.

Mi a vérszegénység? 

A szervezet működéséhez oxigénre van szükség. A tüdőből az oxigént a vér egyik alkotóeleme, a vörösvértest szállítja a sejtekhez. A vörösvértestekben egy vastartalmú fehérje, a hemoglobin köti meg az oxigént.  Amennyiben a vörösvértestek száma, illetve a hemoglobin mennyisége csökken, úgy romlik a szervezet oxigénellátottsága. Ez az állapot a vérszegénység.

A vérvétel útján nyert mintában vizsgálják a vörösvértest-számot és a hemoglobin szintjét. Nőknél a normál hemoglobin szint 11.5 gramm/deciliter,  férfiaknál pedig 13 gramm/deciliter felett van. A vérszegénység tünetei általában ennél alacsonyabb hemoglobin tartalomnál jelentkeznek.

A daganat hatására a betegek szervezetén belül számos olyan kóros folyamat indul el, amely a vörösvérsejtek számának csökkenéséhez vezet. Megbomlik az egyensúly, több vörösvértest pusztul el, mint amennyi termelődik, ráadásul a kóros folyamatok miatt a vörösvértestek átlagos élettartama 120 napról 60-90 napra csökken.

Az anemia mértéke függ a daganat fajtájától, stádiumától és a kezeléstől is.  A vérszegénységet kemoterápia után gyakrabban észlelték, mint sugárkezelés után, ha pedig a két kezelésfajtát kombinálták, még nagyobb számban és súlyosságban észlelték a vérszegénységet.

Miért veszélyes a vérszegénység?

A vérszegény daganatos betegeknél gyakran jelentkezik a fáradékonyság olyan formája, amely pihenéssel, alvással nem szüntethető meg. Jellemzői a fizikai gyengeség, ingerlékenyég, a koncentrálóképesség csökkenése, a szellemi-fizikai lelassulás, az érdektelenség. Szintén tünet lehet a légszomj, a szapora légzés és szívverés, a túlzott szívdobogás, a szédülés, a fülzúgás, a sápadtság, az étvágytalanság, az izom- és végtagfájdalom. Ezek együttes következtében jelentősen romlik a betegek életminősége.

A vérszegénység miatt  a daganatok oxigénellátottsága csökken, az oxigénhiányos környezetben lévő daganatos sejtek pedig ellenállóbbak a sugárterápiával és a kemoterápiával szemben.  Ennek következtében romlik a kezelés hatékonysága, romlanak a beteg gyógyulási és túlélési esélyei.  Klinikai adatok bizonyítják: önmagában a vérszegénység önmagában 20-40 százalékkal csökkentheti a túlélési esélyeket. Ez kifejezetten igaz a fej-nyaki, a nőgyógyászati és a tüdődaganatok esetében, ám a következtetések zömmel érvényesek a többi daganattípusra is.

Az okok: hormonszint-változás, vashiány és vérzések

A szervezetben a vörösvértest termelést egy vese által termelt eritropoetin (EPO) nevű hormon szabályozza. A szervezetben észlelt oxigénhiány hatására a hormon mennyisége emelkedik, amelynek következtében a csontvelőben megindul az őssejtekből a vörösvértestek  termelődése. A betegség következtében a szükséges szint alá csökken az eritropoetin-termelés és a csontvelői őssejtek száma is csökken.  Így együttesen ez a folyamat is vérszegénységhez vezethet.

Mivel a hemoglobin vastartalmú fehérje, termeléséhez vasra van szüksége a szervezetnek. Vashiányos állapothoz vezethet a fokozott vérvesztés, a csökkent vasbevitel, valamint a bélből való felszívódás romlása is. A hemoglobin termelődéséhez szükséges vas a szervezet saját raktáraiból való felszabadulását szintén kóros folyamatok akadályozhatják meg, amelyek következtében ugyancsak károsodik a vörösvértest-termelés. A daganatos betegek kezelése során alkalmazott kemoterápia és sugárterápia szintén különböző mechanizmusok útján jelentősen fokozhatja a vérszegénységet.

Gyakran a daganatos betegségek – méhnyak-, méhtest-, fej-nyaki és a bélrákok – első tünete a vérzés. A kis mennyiségű, ám folyamatos vérzés, vérvesztés  is súlyos vérszegénységet okozhat.

Terápia: vérátömlesztés, hormonkezelés és vaspótlás

Amennyiben a vérszegénység súlyos fokú tünetekkel jár, rendezésének leggyorsabb módja a vérátömlesztés (transzfúzió).  A vérátömlesztés alkalmával a beteg hiányzó vörösvértestjeit más, azonos vércsoportú  emberektől származó vörösvértestek adásával pótolják.  Erre különböző, szigorúan ellenőrzött vérkészítmények állnak rendelkezésre.

A daganatos betegek 30 százaléka részesül legalább egyszer, 16 százaléka pedig többször vörösvértest-pótlásban. A módszer hatékonyságának megítélését a fellépő szövődmények ronthatják. A szövődmények közül talán a legismertebb, amikor a szervezet nem fogadja be az idegen vörösvértesteket  és ez  számos, különböző súlyosságú folyamatot indíthat el, melyek akár a beteg életét is veszélyeztethetik. A gyakori vérátömlesztés károsíthatja a beteg immunrendszerét, ezzel rontja a beteg szervezetének a daganatokkal szembeni saját védekezésének hatékonyságát.  Emelkedhet a kálium- és a vasszint, a hirtelen megemelkedett vörösvértest-szám a szívbetegeknél keringési problémát okozhat. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a véradás kedvező hatása átmeneti, mivel a beadott vörösvértestek egy idő után elpusztulnak.

Lehetőség van a fent leírt eritropoetin mesterséges előállítására és alkalmazására. A szervezetben ennek a hormonnak a hatására a csontvelőben beindul a vörösvértestek képződése, aminek következtében a beteg vérszegénységét saját újonnan képződött vértestjeivel csökkenthetik.

A betegek 50-60 százaléka reagál az EPO-kezelésre. A kezelés előnyei közé tartozik, hogy nem jelentkeznek a transzfúzióval járó szövődmények és a vörösvértestek folyamatosan termelődnek. A kezelés tervezésekor azonban figyelembe kell venni, hogy a hatás eléréséhez néha több hétre is szükség van, ennek megfelelően – amennyiben a kezelőorvos azt indokoltnak látja – célszerű a kezelést a vérszegénység kezdeti stádiumában elkezdeni.

Magyarországon meghatározott betegségek kezelésében, az arra jogosult orvosok alkalmazhatnak eritropoetint a vérszegénység gyógyítására. Az EPO-kezelést alkalmazhatják a hematológiai megbetegedések, az emlő, a here, a petefészek, a méhnyak, a fej-nyaki, illetve a tüdő daganatainak kezelése során kialakult vérszegénység gyógyítására.  Az EPO-kezelés során súlyos mellékhatások ritkán jelentkeznek.

A vasat pótolhatják tablettával, vagy intravénás injekció formájában. A szájon keresztüli vaspótlás hátránya, hogy a vas a bélrendszerből nehezen szívódik fel a szükséges mennyiségben. Kedvezőtlenül befolyásolhatják az amúgy sem tökéletes felszívódást a különböző bélbetegségek, gyógyszerek vagy ételek. A vaspótlás mellékhatásai közül kiemelendő a hányinger, a hasmenés, a székrekedés, előfordulhatnak más hasi panaszok is. A gyors vaspótlás leghatékonyabb módja az intravénás vasadagolás. Ez esetben a mellékhatások közé tartozik a csont és izületi fájdalom, valamint az allergiás reakciók.   Fontos ugyanakkor, hogy csak a szükséges vasmennyiség kerüljön be a szervezetbe, mert a túladagolásnak is káros mellékhatásai lehetnek.
forrás: rakgyogyitas.hu

hirdetés

az oldal QR-kódja

Vérszegénység is veszélyezteti a daganatos beteget QR kódja
    Kinyomtatom       Elküldöm

Ezt már olvasta?

Idõsotthon

A szociálisan rászorultak mentesülhetnek az egészségügyi járulék megfizetése alól

bővebben →