Loading...
Ön Itt van:  Home  >  Betegségekről érthetően  >  jelenlegi cikk

Szeptember 12. – Limfóma Világnap

írta   /   2013-09-12  /   nincs hozzászólás

Magyar Rákellenes Liga – Új lehetőségek a limfóma kezelésében

Mivel a limfómák – a nyirokrendszer rosszindulatú daganatai a 6-7. helyen vannak a különböző rákformák gyakoriságában, ezért a többi speciális programjaink között 5-6 éve külön foglalkozunk a limfómákkal is. Limfóma klubokat működtetünk Budapesten és néhány vidéki városban. Évente központi rendezvényen emlékezünk meg a Limfóma Világnapról.

A klubok kiváló lehetőséget adnak arra, hogy az érintettek

-       összejöjjenek,

-       megismerkedjenek,

-       megbeszéljék tapasztalataikat és

-       közösen próbálják betegségterheiket megosztani egymással.

A gyógyítás lehetőségeit, eredményeit neves szakemberek ismertetik a központi világnapi rendezvényen.

A Magyar Rákellenes Liga folyamatosan napirenden tartja programjai között a limfómások ügyét és lehetőségei szerint segíti őket

információkkal, közösségi programokkal, egyéni tanácsokkal.

A limfóma a nyirokrendszer rosszindulatú daganata, az egyik legeredményesebben kezelhető daganatos betegség. Hazánkban évente mintegy 2500 új limfómás megbetegedést fedeznek fel. Erről a kórról az emberek rendkívül keveset tudnak, pedig nagyon is oda kell figyelni rá, mert a limfómák előfordulási gyakorisága világviszonylatban és hazánkban is emelkedett és a korán felfedezett betegség könnyebben és célzott terápiával jól gyógyítható. A gyógyulás sikere érdekében nagyon fontos, hogy a betegek minél előbb eljussanak az ország valamelyik hematológiai centrumába.

limfoma

A limfómának 2 csoportja van.

Egyik fajtája a Hodgkin-kór, amely ritka betegség; minden életkorban előfordul, fiatal felnőttek és idősebbek közt gyakoribb, középkorúaknál ritkább. Ennek a betegségnek az első leírása egy Hodgkin nevű orvostól származik 1832-ből, aki 7 beteg kórtörténetét írta le. Ennek a megbetegedésnek jellemző szövettani képe van és különbözik a limfómák másik fajtájától, a non-Hodgkin limfómától, melynek több mint 30 típusát ismerjük.

Non-Hodgkin limfóma nem egységes megbetegedés, számos eltérő klinikai viselkedésű betegség gyűjtőneve. Ritkasága ellenére az 5-6. leggyakoribb rosszindulatú daganat. A non-Hodgkin limfóma bármely életkorban előfordulhat, de idős emberekben minden típusa gyakoribb. A férfiak körében valamivel gyakoribb, mint a nőknél. Kiváltó oka a legtöbb esetben kideríthetetlen. Vannak ugyan kockázati tényezői, így bizonyos vírusfertőzések (elsősorban a HIV), szervátültetés után és bizonyos gyógyszerek alkalmazását követően is gyakoribbak, de ezek csak az esetek töredékében felelősek a betegségért.

A diagnózis megállapítását késlelteti, hogy a betegek többsége panaszmentes, vagy olyan tüneteket észlelnek, amelyek más betegségeknél is jelentkezhetnek.

A leggyakoribb tünetek: tartós vagy visszatérő láz, erős éjszakai izzadás, nem szándékos és jelentős fogyás, fáradékonyság, étvágytalanság és a nyirokcsomók megnagyobbodása, néha az egész testre kiterjedő kínzó viszketés. Ha ezek a tünetek nyilvánvaló helyi ok nélkül két hét múlva is tartják magukat, akkor feltétlenül orvoshoz érdemes fordulni. A nem nyirokcsomókból, hanem más helyről kiinduló limfóma a megbetegedett szervre jellemző panaszokkal jár, így például a gyomorban kifejlődő betegség hasi fájdalmakat, emésztési zavarokat, míg a mellűri limfóma köhögést, nehézlégzést okozhat. Az egyén túlélési esélyét meghatározza, hogy a mennyire kiterjedt, a tüneteket milyen stádiumban észlelik és hogy a beteg mikor fordul orvoshoz.

Az utóbbi 30 évben a non-Hodgkin lymphomás betegek túlélése jelentősen nőtt. A célzott terápiás szerek megjelenéséig mind az agresszív, mind az indolens non-Hodgkin lymphomák kezelésének bázisát a kombinált kemoterápiák képezték. Az 1970-es években még 40 %-os várható 5-éves túlélési arány a 2000-es évek végére 60-70 %-ra emelkedett.

Napjainkban több száz ígéretesnek tűnő hatóanyaggal kapcsolatban folynak vizsgálatok, de ezek töredéke jut csak el emberi kipróbálásig (fázis II és III vizsgálati szakaszba). Gondot jelent, hogy az új szerek hatékonysága monoterápiában (a szert csak egyedül adva) relatíve alacsony, általában nem éri el a 30 %-ot és a terápiás hatás időtartama is ritkán haladja meg a 6 hónapot.

A nehézségek ellenére napjainkban egyre több – a daganatosan átalakult sejtciklus-szabályozási folyamatokat különféle pontokon szabályozó (serkentő vagy gátló) – szer kerül klinikai kipróbálásra. A már bevált (rituximab) és újabb anti-CD20-monoclonális antitestek (GA101) mellett számos más támadáspontú monoklonális antitesttel (anti CD-19, anti CD-22, anti CD-30), intracelluláris jelátvitel gátlóval (bcl2-, JAK2-, Bruton-kináz-, Syk-gátlók), immunmodulátorokkal (lenolidamid), PI3K/AKT/mTOR-inhibitorokkal (temsirolimus, everolimus), a máj- és vesecarcinomában már törzskönyvezett RAS/RAF rendszer modulátoraival (sorafenib, tipifarnib), angiogenesis gátlókkal (enzastaurin), HDAC-gátlókkal (vorinostat) folynak vizsgálatok.  A hagyományos citosztatikumok közül fontos még kiemelni egy alkiláló ágenst, a bendamustint, mely mérsékelten agresszív lymphomában a hagyományos kombinált kemoterápia hatásosságát eléri, tolerálhatósága, mellékhatásprofilja azonban azokénál kedvezőbb.

A jelátviteli rendszerek egyre pontosabb megismerése, a bővülő terápiás lehetőségek a közeljövőben lehetőséget adhatnak az egyénre szabott célzott lymphoma ellenes kezelésre.

hirdetés

az oldal QR-kódja

Szeptember 12. – Limfóma Világnap QR kódja
    Kinyomtatom       Elküldöm

Ezt már olvasta?

tojas

Amit eddig nem tudtál a tojásallergiáról!

bővebben →