Fanny izomsorvadással született. Az orvosok 18 évet jósoltak neki, ám ő ma már 25 éves, dolgozik és valóra váltja az álmait. Mindig mosolyog, pedig folyamatosan harcot vív a betegségével, az élettel, a hétköznapi nehézségekkel. Kerekesszékét oly könnyedén viseli, mint mások a magas sarkú cipőjüket. Bár egyedül nem tud megfordulni az ágyban, vagy egy kupakot lecsavarni az ásványvizes üveg tetejéről, de imád élni, és célja, hogy egyszer egy asztal tetején táncoljon szilveszter éjszakáján. Fanny hozott egy döntést: nem hajlandó elkeseredni, és pozitív hozzáállása már többször átsegítette a leglehetetlenebb helyzeteken. Megható önéletrajza mindenkinek megtanítja: az életben minden csakis rajtunk múlik! “A huszonöt évem alatt én soha nem fogócskáztam, nem másztam kötélre és nem táncoltam a két lábamon. Se lassút, se pörgőset. Nem telt el úgy nap, hogy ne kértem volna segítséget, és ne mondtam volna ki a köszönöm szót. Nem sétáltam a szakadó esőben, és nem futottam bele egy forró napon a hűvös Balatonba. Nem ugróköteleztem, és nem másztam bordásfalra. Nem indultam zsákban futásban, és nem hulahoppkarikáztam.Viszont megtudtam, milyen az, mikor azért szeretnek valakit, ami belül van, és nem a külső miatt. Azt, hogy milyen egy őszinte ölelés, és azt is, hogy mennyit tud jelenteni a legapróbb fejlődés is egy embernek. Milyen az igaz barát és a szerető család. Több országban láttam a felkelő napot, és az égen ragyogó holdat. Kaptam váratlanul kedves üzeneteket, és ébredtem egy szerető férfi puszijaira. Kaptam őszinte mosolyokat pici gyerekektől és felnőttektől. Számtalan meglepetéssel gazdagodtam. Megtanultam annak örülni, amim van, és nem azon szomorkodni, ami hiányzik az életemből.”
Kinyomtatom
Elküldöm
