Loading...
Ön Itt van:  Home  >  Baba-mama sarok  >  jelenlegi cikk

Egyre többen fedezik fel, hogy Asperger-szindrómások

írta   /   2013-05-29  /   nincs hozzászólás

aspergerEgyre többen ébrednek rá felnőttként, hogy életük sok nehéz pillanatának oka nem diagnosztizált Asperger-szindrómájuk. De hol a határ, mennyi furcsaság kell ahhoz, hogy valakit egy betegségcímkével lássanak el? Furcsa vagy beteges, hogy valaki csak olyan benzinkútnál tankol, ahol páratlan számú kút van, vagy hogy a fizetését mindig átváltja ötszázasokra?- teszi fel a kérdést az Origo.hu.

“Mivel gyerekként visszahúzódó voltam, a furcsaságaim sokáig nem szúrtak szemet senkinek. Kamaszként vált nyilvánvalóvá, hogy más vagyok, mint a többiek. Nem tartottam magam a társas viselkedési szabályokhoz, ami miatt kiközösítettek, a tanárok pedig magatartásproblémásként könyveltek el. Ez jogos lett volna, ha a szabályokat tudatosan hágom át, ám többnyire nem voltam tudatában, hogy bármilyen íratlan szabályt megszegek” – meséli egy Asperger-szindrómás, ma már felnőtt nő.

“Ezen kívül a nonverbális kommunikáció sem volt az erős oldalam: nem tartottam a szemkontaktust, csak az alapvető arckifejezéseket ismertem fel, és azt például nem vettem észre, hogy mikor vagyok valaki terhére. A személyes térről is furcsa fogalmaim voltak, hajlamos voltam nagyon közel menni az emberekhez beszéd közben” – teszi hozzá. De jellemző volt rá az Asperger-szindrómának egy másik alaptünete is: az intenzív érdeklődés egy-egy szűk terület iránt, amelyek általában a kortársakat, a környezetet hidegen hagyták. “Állandóan ezekkel foglalkoztam, ezekről olvastam, és persze rengeteget beszéltem róluk” – mondja.

Magyarázatot találni a nehéz pillanatokra

“Az Asperger-szindrómások közül soknak nincsen a rendellenességéről diagnózisa. De egyre többen vannak, akik felnőttként felkeresnek egy autizmuscentrumot diagnózisállítás miatt, mert választ szeretnének találni arra a kérdésre, hogy miért olyan kutya nehéz az én életem bizonyos szempontból?” – mondja dr. Győri Miklós, az ELTE Gyógypedagógiai Pszichológiai Intézetének igazgatója.

Ám minél később alakul ki valakiben ez az igény, annál nehezebb megbízható diagnózist adni. Egyre kevesebb ugyanis a megbízható információ a gyerekkori fejlődésről, diagnózis viszont csak akkor állítható fel, ha a tünetek már hároméves kor előtt is jelen voltak. “Sokak számára a diagnózis megnyugvást ad, hirtelen érthetővé válik életük sok nehéz helyzete – mondja a pszichológus.

Interjúalanyunk egy ismerőse által döbbent rá érintettségére. “Megismerkedtem egy lánnyal, aki felfedezte magán az Asperger-szindróma tüneteit, néhány évvel később diagnosztizáltatta is magát. Buzgó kutatómunkába kezdtem, számos könyvet, cikket, fórumbejegyzést olvastam el a témáról. Később a szüleimmel is végigmentünk a gyerekkori dolgaimon, ami még inkább megerősített abban, hogy én is érintett lehetek. Gondolkoztam rajta, hogy hivatalos diagnózist kérek, de inkább letettem róla, attól tartva, hogy az ‘Asperger-címke’ – ismerve a magyar társadalom előítéletességét – nemhogy nem segítene a céljaim elérésében, hanem még hátráltatna is.”

Asperger-szindróma: a hivatalosan hamarosan eltűnő kórkép

“Az Asperger-szindrómáról ma azt gondoljuk, hogy az autizmus spektrumnak egy sajátos szelete” – mondja dr. Győri Miklós. Az autizmushoz hasonlóan az Asperger-szindrómát is az 1940-es években írták le, csak míg az előbbit az Egyesült Államokban, az utóbbi leírása egy osztrák pszichiáter, Hans Ansperger nevéhez fűződik.

Tulajdonképpen már a két zavar leírásának pillanatától vita tárgya volt, hogy az Asperger-szindróma az autizmus spektrum része-e, vagy egy ahhoz nagyon hasonló, de mégiscsak tőle jól elkülöníthető kórkép. A szakmai konszenzus abba az irányba halad, hogy a szindróma az autizmus spektrum része: a magasan funkcionáló autisták az Asperger-szindrómásokkal szinte megegyező tüneteket mutatnak. Ezért a közeljövőben az Asperger-szindróma, mint önálló diagnosztikus kategória valószínűleg el is fog tűnni a pszichiátriai betegségek közül, és besorolódik az autizmus alá.

Az autizmus spektrumzavar és az Asperger-szindróma közti finom különbség

“Autizmus spektrumzavarról olyan ember esetében beszélünk, akinél jelen van a társas, valamint a kommunikációs kölcsönösség zavara, azaz nem tud úgy részt venni egy társas interakcióban, hogy figyelembe vegye a másik szempontjait. A harmadik tünet pedig a merev viselkedés, mind a mozgásban, mind az érdeklődésben, ilyen például, ha az illetőnek nagyon beszűkült érdeklődési területei vannak” – magyarázza dr. Győri Miklós.

Az autizmus spektrumzavar fejlődési zavar, így ezek a tünetek valamilyen formában már hároméves kor előtt jelen vannak. De hogy miben szűk körű az érdeklődés, milyen helyzetekben nem működik a kölcsönösség, az óriási változatosságot mutat, ezért is olyan sokféle az autizmus.

“A három tünet ott van az Asperger-szindrómásoknál is, de a szakemberek azzal különítik el az autizmus spektrum többi részétől, hogy a személy e hármas mellett értelmi zavart, nyelvi zavart nem mutat, kisgyerekkorban nem volt fejlődési késése a nyelv elsajátításában, valamint elboldogul az alapvető társas interakciókban, vannak mindennapi kommunikációs készségei” – magyarázza a pszichológus.

Gond, ha nem világosak a szerepek és elvárások

Az Asperger-szindróma, illetve az autizmus spektrumzavar a családon belül sokszor nem jelent gondot, a családtagok az évek során öntudatlanul is egymáshoz alkalmazkodnak. Diagnózisállításra gyakran akkor kerül sor, amikor a gyerek az óvodába, iskolába kerül. “A változás mindig nagyon nehéz, rengeteg feszültséggel jár egy autizmussal élőnek, ha egy társas környezetben nem tud zökkenőmentesen létezni” – mondja a pszichológus.

“Azokat a társas helyzeteket, amelyeknek világos, jól átlátható szerkezetük van, és az elvárások is jól körülhatároltak, könnyebben kezelem; idővel rutint szerzek bennük, és aránylag zökkenőmentesen tudom őket bonyolítani. De váratlan helyzetekben nagyon nehezen tudom meghatározni, hogy mi az odaillő viselkedés. Néhány éve például egy konferencián vettem részt, aminek a keretében egy kevésbé formális összejövetelt is szerveztek az egyik kávézóban. A résztvevők velem egykorú fiatalok voltak, akik barátságosan, fesztelenül viselkedtek, itt-ott szlenget is kevertek a beszédükbe. Ebből azt a következtetést vontam le, hogy velük is azokat a viselkedéssémákat alkalmazhatom, amelyeket a barátokkal való interakcióra “fejlesztettem ki”: így aztán sokat ittam, káromkodtam, és olyan dolgokat is megosztottam velük, ami nem rájuk tartozott. Csak utólag jöttem rá, hogy ezek az emberek a kollégáim voltak, nem a barátaim, nem szabadott volna így elengednem magam” – magyarázza interjúalanyunk.

Nincsenek éles határok

“A klinikus kollégáim azt szokták mondani, hogy nincs olyan viselkedés autizmusban, ami ne jelenne meg a tipikus emberek között, és nincs olyan tipikus emberi viselkedés, ami ne jelenne meg autizmusban. A mintázat az érdekes: hogy milyen kontextusban, milyen helyzetekben jelennek meg ezek a viselkedések” – mondja dr. Győri Miklós. Nagyon sokan mutatunk sajátos ismétlődő viselkedést vagy merevséget bizonyos helyzetekben: nem tudunk szempontot váltani, beleragadunk rossz rutinokba, megoldásokba akár évekre, évtizedekre is. De mindenkivel előfordult már, hogy társas helyzetekben félreértette a másik metakommunikációját.

hirdetés

Pages: 1 2

az oldal QR-kódja

Egyre többen fedezik fel, hogy Asperger-szindrómások QR kódja
    Kinyomtatom       Elküldöm

Ezt már olvasta?

tojas

Amit eddig nem tudtál a tojásallergiáról!

bővebben →