Loading...
Ön Itt van:  Home  >  Kalendárium  >  jelenlegi cikk

Egy könyv a gyógyulás útjáról – hogyan éljük túl az első öt évet?

írta   /   2014-01-05  /   nincs hozzászólás

Meg lehet-e gyógyulni egy daganatos betegségből, és ha igen, hogyan? Ezt a kérdést egyszer mindenki felteszi, aki – közvetve vagy közvetlenül – kapcsolatba került a rák valamely típusával. Nincs biztos válasz, egyedi történetek viszont vannak. Egy ilyen történetet mesél el Péter Mária is, akit több mint öt éve diagnosztizáltak végbélrákkal, mára azonban tünetmentes és kiegyensúlyozott. pétermária“Amikor szembesülnöm kellett a betegségemmel, az ismerőseimet, barátaimat megkértem, hogy mutassanak be olyan általuk ismert személyeknek, akik túlélték az első öt évet, vagy még ennél is többet, sokkal többet. Szerencsére már voltak jó páran. Minden gyógyultat megkérdeztem, hogy ők mit tettek annak érdekében, hogy legyőzzék a rákot” – írja könyvének előszavában Mária.

“Számomra lényegesek voltak ezek a gyógyult emberek, hisz referenciául szolgáltak, hitelesek voltak, teljes bizonysággal tudhattam a diagnózisukat, a kezelésüket és a gyógymódjukat. Kerek egészében osztották meg velem a diagnózistól a gyógyulásig terjedő időszakot.”

Miután Máriának is sikerült meggyógyulnia, úgy döntött, ő maga is megosztja saját, betegsége során szerzett tapasztalatait. Könyve egy egyszerűen követhető, hiteles történetté áll össze, és semmi olyat nem javasol, amit a gyógyulása érdekében ne tudna bármelyikünk megtenni. “Az orvosi kezelések elengedhetetlenek, de főleg a daganatos betegségnél nekünk is ki kell venni a részünket” – hangsúlyozza Mária.

A könyv a diagnózisközléssel kezdődik: “Asszonyom! Önnek rosszindulatú végbéldaganata van. Körülbelül 5 centiméteres. El kell végezni egy CT-vizsgálatot is…” – mondja az orvos, innentől pedig végig kell menni azon, amin a legtöbb vastag- és végbéldaganatos beteg átesik.

Neoadjuváns kezelés (a műtétet megelőző sugár- és/vagy kemoterápia annak érdekében, hogy a meglévő daganat zsugorodjon, ezáltal pedig könnyebben műthetővé váljon), az ezt követő operáció, majd szükség esetén újabb kemoterápiás kezelés azért, hogy minimálisra csökkenjen a kiújulás, illetve az áttétképzés esélye.

Sokan – érthető módon – teljesen kétségbe esnek ilyenkor. Mária is megijedt, első lépésként azonban kiragasztotta az otthoni, ágyával szembeni éjjeliszekrényre, hogy “meggyógyulok”. A műtét utáni CT vizsgálat eredménye rendben volt, ezért a feliratot mindjárt múlt időbe is tette. Ez ekkor még korai volt, a szövettan későbbi eredménye ugyanis azt mutatta, hogy tíz nyirokcsomóból ötben áttét igazolódott. “Mária! Ne sírjon! Meg fog gyógyulni!” – mondta ekkor egy másik orvos. “Ha nem sikerül változtatni életviteleden, annak egyetlen oka van. Te, saját magad.”

A könyv hetedik és nyolcadik fejezete részletesen ismerteti a kemoterápiás kezelések megpróbáltatásait. A nyirokcsomó áttétek nagy száma miatt a maximális adagra volt szükség: tizenkét alkalom, kéthetente. Majd az utolsó kezelés végétől számított két hónap múlva egy újabb CT vizsgálat, aminek a már nagyon várt jó eredménye lett: “Malignitás nem igazolható.”

Visszakanyarodva a már feltett kérdéshez: mit tegyünk, hogy meggyógyuljunk? Mivel gyakorlatilag nincs két egyforma tumor, meggyógyulni sem lehet mindegyikből ugyanúgy. Ráadásul semmi nem garantálja a biztos gyógyulást. Növelhetjük viszont az esélyeinket, ha hallgatunk az orvosainkra, változtatunk a korábbi, esetleg nem megfelelő életmódunkon, és elkerüljük azokat, akik csak el akarnak nekünk adni valamit.

Mária részletesen ismerteti azokat az életmódbeli változtatásokat, amelyeket ő maga vitt véghez. Kiadós séta a friss levegőn minden nap. Az étrend gyökeres átalakítása. Relaxáció. Egy jól megszokott, rendszeres napirend kialakítása. “Térjünk vissza arra, hogy változtatnunk kell az életvitelünkön, hogy változtatni akarunk, mert szembesülni kellett az alattomos kórral. Benned is ott van az élni akarás, és ez tovább visz abban, hogy megtervezd a jövődet, a gyógyulásod folyamatát. Innentől kezdve minden a szervezésen múlik, a saját életünk megszervezésén, ami kiterjed a kezelésekre, a megfelelő táplálkozásra, a kellő pihenésre, mozgásra és relaxációra. Ha nem sikerül változtatni az életviteleden, annak egyetlen oka van. Te, saját magad.”

Az összes hasznos javaslatot pontokba szedve is megtaláljuk a fejezetek végén. Így tényleg bárkinek egyszerűen befogadható, hogy mit érdemes megtennünk a saját gyógyulásunk – és az egészségünk későbbi megtartása – érdekében. És nemcsak azoknak, akik a szerzőhöz hasonlóan vastagbélrákkal, illetve végbélrákkal küzdenek, vagy küzdöttek. A kemoterápia többet árt, mint használ?

Az interneten egyre többször kering az a hír, miszerint a kemoterápia többet árt, mint használ – olvashatjuk még a könyv előszavában. “Az igaz, hogy nekem is ártott, de hiszem, hogy nélküle már nem élnék. Valamit, valamiért. Élek és ez a legfontosabb! Soha, egyetlen pillanatra sem gondoltam arra, hogy visszautasítsam ezt a kezelési formát. Elfogadtam a rombolást, hogy a szervezetem már nem úgy fog működni, mint a betegség előtt, de ami a lényeg, együtt tudok vele élni. Ha árt is a sugár- és kemoterápia a jó sejteknek, de a gyógyulásunk után sok-sok évünk lesz még arra, hogy a szervezetünk regenerálódjon, visszaépítse azt. Kezelések nélkül viszont a daganatos sejtek nem pusztulnának el. Ha e nélkül is meg lehetne gyógyulni, akkor ott a nagy kérdés, hogy a tehetős embereknek miért nem sikerül?” – kérdezi a szerző, immár öt éven túl is tünetmentesen. Hogyan válasszunk kiegészítő kezelést?

A könyv a kiegészítő kezelések kérdéskörével is részletesen foglalkozik. Volt olyan étrend-kiegészítő, ami Máriának sem használt, sőt valószínűleg még rontotta is a műtét előtti kezelések hatékonyságát. “Öt hónapon keresztül ettem, ittam a csodaszernek titulált szert, de mégis tovább haladt a daganat. Pedig a tanácsadók azt mondták, ha emelt adagban szedem, meggátolja a terjedést. Hát nem tette” – emlékszik vissza Mária.

Ezt követően már nem hallgatott másokra, csak az őt lelkileg is biztató kezelőorvosára, illetve azokra a korábbi rákbetegekre, akik maguk is meggyógyultak. Mária végül a Béres cseppet és a fermentált búzacsíra-kivonatot választotta, de talán még ennél is fontosabb, hogy egy jól átgondolt és informált döntést hozott. (A témával kapcsolatban Fülöp Bea orvosokat megszólaltató könyvében is sok hasznos gondolat olvasható: Életbe vágó válaszok: ahol a klinikai orvoslás és a kiegészítő terápiák találkoznak – a szerk.) Olvasói vélemények a könyvről

“Annak ellenére, hogy jelenleg nem tudok arról, hogy daganatos betegségem lenne, olyan lebilincselőek voltak sorai, hogy egyszerűen képtelen voltam letenni. Az elmúlt évtizedben több ezer egészséggel kapcsolatos mű volt a kezemben, így nem mondhatom azt, hogy számomra teljesen ismeretlen információkat találtam könyvében. Mégis úgy gondolom, hogy mindenkinek tanulságos lenne elolvasni, egészségének megőrzése érdekében is.” (Zsuzsa)

“Ilyen könyv még nem volt a kezemben, ami a betegek lelkiállapotát is feltárja, és egy gyógyult beteg szemszögéből írja le a kezelés során átélteket. Fantasztikus, hogy gyakorlati tanácsokat beteg közelivé tudott tenni. (…) Örülök, mert nemcsak felületes, betegtársaktól hallott félinformációkra hagyatkozott, hanem mélyen beleásta magát a kemoterápiával és sugárkezelésekkel kapcsolatos mellékhatások témakörébe.” (Dr. O. A.)

“Gratulálok a szép könyvhöz és a nemes célokhoz.” (Kásler Miklós, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója)

Forrás: daganatok.hu

hirdetés

az oldal QR-kódja

Egy könyv a gyógyulás útjáról – hogyan éljük túl az első öt évet? QR kódja
    Kinyomtatom       Elküldöm

Ezt már olvasta?

earth

Föld Napja 2014

bővebben →