Loading...
Ön Itt van:  Home  >  Betegségekről érthetően  >  jelenlegi cikk

Alapvető sejtélettani mechanizmus részleteit tisztázták az idei orvosi-élettani Nobel-díjasok

írta   /   2013-10-08  /   nincs hozzászólás

Alapvető, szinte mindenben szerepet játszó sejtélettani mechanizmus részleteit tisztázták kutatásaikkal az idei orvosi-élettani Nobel-díjasok, az amerikai James Rothman és Randy Schekman, valamint a német Thomas Südhof – mondta Várnai Péter, a Semmelweis Egyetem Élettani Intézetének egyetemi docense, az MTA doktor.orvosinobelfacebook

Rothman, Schekman és Südhof professzorok a vezikuláris transzport részleteit tisztázták, vagyis, hogy a sejtekben legyártott molekulák miként kerülnek a megfelelő helyre a sejten belül, illetve azon kívül – magyarázta a szakember. Mint hozzátette, ez egy teljesen alapvető sejtélettani mechanizmus, amelyre szinte minden sejtünk képes, illetve vannak olyanok is, amelyeknek ez a fő feladata. A szakember szerint az idegsejtek közötti kommunikációt biztosító neurotranszmittereknek a leadásához is ezt a transzport-mechanizmust használják az agysejtek. A friss Nobel-díjasok munkásságát elemezve Várnai Péter elmondta: Randy Schekman, a Kaliforniai Egyetem berkeley-i intézményének professzora és James Rothman, a Yale kutatója azt írták le, hogy melyek azok a molekuláris komplexek, amelyek a transzport megvalósulásáért felelősek, míg Thomas Südhof, a Stanford Egyetem kutatója alapvetően a folyamat sejtek általi szabályozásának leírásával foglalkozott. A szállítási rendszerben fellépő zavarokról szólva a szakember elmondta, ha csak az idegrendszert nézzük, akkor a neurotranszmittereknek a felszabadulása, illetve gátlása nem csupán az élettani folyamatokban, hanem a különböző betegségek patomechanizmusában is szerepet játszhat, az Alzheimer-kortól kezdve egészen a különböző idegrendszeri mérgezésekig.

A sejt szállítórendszerének szabályozásában szerepet játszó fehérjék azonosításával és e fehérjék működésének feltárásával ért el jelentős eredményt Liliom Károly, az MTA TTK Enzimológiai Intézetének tudományos főmunkatársa szerint.

Stockholmban hétfőn jelentették be, hogy az amerikai James Rothman és Randy Schekman, valamint a német – de amerikai állampolgársággal is rendelkező – Thomas Südhof kapta az idei orvosi-élettani Nobel-díjat a vezikuláris transzport szabályozásával kapcsolatos felfedezéseikért.
A vezikulumok membránnal körülhatárolt hólyagocskák, amelyek a meglévő membránrendszerekből “fűződnek le”. Liliom Károly az MTI-nek elmondta, hogy a vezikuláris transzport rendkívül sokrétű folyamat, a három tudós pedig a rendszer különböző szabályozó aspektusainak, pontosabban azoknak a fehérjéknek a leírásáért kapta a díjat, amelyek szerepet játszanak e sokrétű folyamat egyes lépéseiben.
Mindhárman más irányból, egymástól függetlenül indultak el: Schekman élesztővel kezdett dolgozni és génkiütéses kísérletekkel figyelte, hogy a vezikuláris transzport sérül-e vagy sem, ha megakadályozza bizonyos fehérjék kifejeződését. Így azonosított olyan fehérjéket, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a vezikuláris transzportfolyamatok szabályosan lejátszódjanak. Rothman a vezikulumok fúziójához szükséges szabályozó és segítő fehérjéket azonosította, Thomas Südhof pedig a neurotranszmitterek időzített kibocsátásában – tehát megint csak a szabályozásban – szerepet játszó fehérjéket írt le.
A legtöbb sejt belsejét membránokkal körülhatárolt terek töltik ki, az egyik membránrendszerről lefűződő, majd egy másikba beolvadó vezikulumok végzik ezeknek a membránoknak az egymásba való átalakulását, az egymással való kommunikálását. Bár a vezikulumoknak lehet konkrét, tároló funkciójuk, a sejt szállítórendszere ennél dinamikusabb mechanizmus, általánosabb jelenség, amelynek alapvető szerepe van a sejt életében. Ahhoz, hogy a membránok lefűződése és fúziója időben és térben jól szabályozottan menjen végbe, általában szükség van különféle fehérjék segítségére. A kutatók ezeket a fehérjéket találták meg, Rothman magasabb rendű sejteket, Schekman az élesztőket, Südhof pedig az idegvégződéseket vizsgálva azonosította őket – részletezte Liliom Károly.
A három tudós által elért eredmények emellett rávilágítottak bizonyos kórképek hátterére is. Ha egy vezikulum ugyanis rossz helyre irányítódik vagy a tartalma nem tud kiürülni, az betegségek kialakulásához vezethet. Ha viszont ismertek azok a fehérjék, amelyek szabályozzák a vezikulumok megfelelő helyre kerülését, időbeni és térbeli fuzionálását, illetve tartalmuknak a megfelelő helyre való kiürülését, akkor az ilyen típusú elrontott funkciókat befolyásolni lehet akár gyógyszeresen, akár a jövőben valamiféle célzott génterápia révén – mondta Liliom Károly.

hirdetés

az oldal QR-kódja

Alapvető sejtélettani mechanizmus részleteit tisztázták az idei orvosi-élettani Nobel-díjasok QR kódja
    Kinyomtatom       Elküldöm

Ezt már olvasta?

tojas

Amit eddig nem tudtál a tojásallergiáról!

bővebben →