Loading...
Ön Itt van:  Home  >  Betegségekről érthetően  >  jelenlegi cikk

A szívkoszorúér-megbetegedések pszichológiai háttere

írta   /   2013-10-28  /   nincs hozzászólás

Sokan tisztában vannak a szívkoszorúér-megbetegedések nem módosítható kockázati tényezőivel (életkor, nem, genetikusan meghatározott hajlam), csakúgy, mint a módosítható rizikófaktorokkal (magas vérnyomás, dohányzás, cukorbetegség, magas vérzsírszint, mozgásszegény életmód, elhízás, túlzott alkoholfogyasztás). Annál kevesebben ismerik azonban a szívbetegségek kialakulását valószínűsítő pszichés jellemzőket. Fontos tudni, hogy az említett módosítható rizikófaktorok e betegségcsoport előfordulásának csupán 40%-át magyarázzák, mellettük tehát fontos szerepük van a pszichoszociális kockázati tényezőknek is.

Nézzük, melyek ezek.

A-típusú személyiség

Korábban a pszichológia tudományára erősen jellemző volt, hogy különböző személyiségjegyek alapján próbálta meg az embereket kategóriákba beosztani. Így született meg az A-típusú viselkedésmintát mutató embereket leíró csoport. Az ilyen emberre jellemző, hogy „agresszív és nem szűnő harcban áll azért, hogy egyre többet érjen el egyre kevesebb idő alatt”. Az ilyen személyeknél leginkább az időbeli sürgetettség, az ellenségesség és a társas dominancia az, ami kapcsolatba hozható a szívbetegségek kialakulásával. Érdekes adat, majmoknál is kimutatták, hogy a dominancia-rangsorban elöl lévő egyedeknél nagyobb valószínűséggel alakul ki érelmeszesedés. Több kutatásnak azonban nem sikerült az A-típusú viselkedés és a szívmegbetegedések közötti kapcsolatot alátámasztania, ezért manapság a pszichológusok inkább arra keresik a választ, hogy melyek azok a pszichés tényezők, amelyek külön-külön vagy egymással interakcióban a leginkább hajlamosítanak e betegségcsoportra.

Ellenségesség, harag

Az ellenséges személyeket a mások felé irányuló negatív viszonyulás, negatív érzelmek jellemzik, amelyek viselkedési szinten agresszió formájában jelenhetnek meg. A harag pedig az alapérzelmek közül az egyik, amelynek intenzitása az enyhe irritáltságtól a dühöngésig terjedhet. Mindkét jellemvonás magas szintje összefüggésbe hozható a szívkoszorúér-megbetegedés kialakulásával és újbóli megjelenésével. Kultúrkörünkben férfiak esetében általában nagyobb mértékű az ellenségesség és a harag, de nőknél is kimutatható ezek kapcsolata a koronáriabetegséggel. A harag és ellenségesség nemcsak közvetlen módon hat negatívan a testi egészségre (vérnyomás megemelkedése, szívfrekvencia növekedése, immunválasz beindítása), hanem közvetett módon is a társas kapcsolatokon keresztül. Az ilyen személyeknek általánosan alacsonyabb a társas támogatottságuk, ráadásul amikor elérhető számukra a társas közeg, az akkor sem fejt ki annyira kedvező hatást, mint a nem ellenséges személyeknél. Érdekes módon fiatalabb életkorban magasabb az ellenségesség szintje, ez csökken a húszas évek után, majd ismét emelkedik 40 és 60 éves kor között. Ezen kívül a vonásharag is magasabb fiatalkorban. Ennek megfelelően fontos lenne a magas ellenségességgel és haraggal jellemezhető fiatalok pszichológiai segítése e betegségcsoport kialakulásának megelőzése szempontjából is.

Depresszió

A depresszió, valamint a hozzá kapcsolódó tényezők (vitális kimerültség, reménytelenség, örömképtelenség) kb. 1,5-2-szeresére emelik a koronáriabetegségek kialakulásának, illetve a szíveredetű halálozásnak az esélyét. A depresszió azonban még ennél is erősebben kapcsolódik a rekurrens (visszatérő) koronáriaeseményekhez, mint azok első előfordulásához (infarktus után a betegek 35-45%-a mutat valamilyen szintű depressziót). 

Fontos, hogy a depresszió mintázata szívbetegeknél eltér a jellegzetes depressziótól. Így a rekurrens szívbetegséggel elsősorban a testi-affektív tünetek állnak kapcsolatban (irritabilitás, sírékonyság, alvászavar, fáradtság, libidócsökkenés), míg más tünetek akár teljesen hiányozhatnak (pl. halálvágy, alacsony önértékelés). A depressziós beteg jellemzően vagy elszigetelődik társas környezetétől, vagy csökken a szubjektíven megélt társas támogatottsága, függetlenül a társas kapcsolatai számától vagy a tőlük kapott segítség mértékétől. Ez pedig hátráltatja a gyógyulást, sőt újabb betegség kialakulásához vezethet. Sajnálatos módon könnyen előfordul, hogy ezeket a tüneteket a szívbetegség következményeként látják, így esetleg sem a beteg, sem a hozzátartozók, sem pedig az orvos nem ismeri fel, hogy kezelést igénylő depressziós állapotról van szó. Ráadásul a depresszió hatására megháromszorozódik a kezeléssel való együtt nem működés esélye, valamint a depressziós betegek kevésbé valósítják meg a szükséges életmódváltoztatást (pl. étrend, mozgás, dohányzás, alkoholfogyasztás). Ezért a gyógyulás érdekében mindenképpen szükséges a depresszió felismerése és kezelése!

Szorongás

A szorongás szerepe e betegségcsoport kialakulásában nem egyértelmű, de úgy tűnik, hogy az egészséggel kapcsolatos aggódás és a pénzügyi nehézségek miatti aggodalom jelentős szerepet játszhat az angina pectoris (mellkasi fájdalom) és a szívkoszorúér-megbetegedések kialakulásában. Infarktuson átesett betegeknél a magas szorongásszint egyértelmű kapcsolatban áll mind a kórházi tartózkodás alatti komplikációk mértékével, mind az újabb szív- és érrendszeri problémák megjelenésével. Fontos kiemelni, hogy a szorongás hatása nem közvetlen, hanem az észlelt kontroll (az egyén mennyire érzi azt, hogy befolyásolni tudja testi-lelki állapotát, illetve környezetét) befolyásolja azt. Így a magas szorongást és alacsony észlelt kontrollt átélő betegeknél tapasztalható a legtöbb komplikáció. Jó hír azonban, hogy az észlelt kontroll mértéke egyszerű pszichológiai intervenciókkal módosítható.

Pozitív érzelmek és egyéb védőtényezők

Kutatások bizonyítják, hogy az optimizmus az egyik legerősebb védőfaktor a szív- és érrendszeri megbetegedések kivédésében. Egészséges személyeknél összefügg az érelmeszesedés folyamatának lassabb előrehaladásával, de már előrehaladott koronáriabetegségek esetében is kedvező hatást gyakorol a betegség lefolyására. Infarktus, illetve szívtranszplantáció után gyorsabban gyógyulnak a magas optimizmussal jellemezhető betegek, sőt bypassműtét után feleakkora eséllyel kerülnek újra kórházba szívbetegségükkel összefüggő okokból.

Másik fontos védőfaktor a vitalitás, amely egy olyan pozitív érzelmi állapotot jelent, ami több pozitív érzelemből tevődik össze: öröm és érdeklődés, frissesség, energikusság. Hatására olyan pozitív energia képződik, ami által hatékonyabbá és rugalmasabbá válik a személy megküzdési képessége, ami ráadásul növeli a vitalitást.

Végül az ún. mastery, illetve a koherenciaérzés birtoklása is védőfaktorként működik. A mastery érzése azt jelenti, hogy a személy képes hatékonyan kezelni az életét és a környező világot. A magas koherenciaérzéssel jellemezhető személyek legfontosabb tulajdonsága pedig a tartós bizalom arra nézve, hogy az életükben bekövetkező események előre jelezhetők és megmagyarázhatók, az élet által állított követelményekkel való megküzdéshez szükséges források elérhetők, és érdemes ezen kihívásokba energiát fektetni.

Amennyiben úgy érzi, hogy önt vagy környezetének valamely tagját a fent leírt kockázati tényezők fokozottan érintik, bátran kérje szakember segítségét! A pozitív védőtényezők fejlesztésének pedig jó módja lehet különböző típusú önismereti csoportokban való részvétel, vagy az olyan emberekkel való időtöltés, akikre az ön megítélése szerint jellemzőek a felsorolt pozitív, egészségvédő tulajdonságok.

 

Bagi Éva Andrea

Viselkedéselemző

Forrás: Berkes Tímea (2012). Az iszkémiás szívbetegségek pszichológiai háttere. Az egészségpszichológia elmélete és alkalmazása

hirdetés

az oldal QR-kódja

A szívkoszorúér-megbetegedések pszichológiai háttere QR kódja
    Kinyomtatom       Elküldöm

Ezt már olvasta?

tojas

Amit eddig nem tudtál a tojásallergiáról!

bővebben →