Loading...
Ön Itt van:  Home  >  Betegségekről érthetően  >  jelenlegi cikk

A lelkileg egészséges emberek 7 jó szokása

írta   /   2013-07-15  /   nincs hozzászólás

Mindannyiunk számára nyilvánvalóak azok az eszközök, melyek segítségével testi egészségünket szolgálhatjuk, védhetjük. Hideg idő esetén meleg ruhába bújunk, kenegetjük sebeinket, sérüléseinket, ragtapaszt ragasztunk rájuk, és próbáljuk nem kapargatni a gyógyulófélben lévő, bevarrasodott sebet. Mi a helyzet azonban a lelkünket érő sérülésekkel? Mindennapjaink során mentális és lelki egyensúlyunk is ki van téve környezetünk viszontagságainak, mégis lényegesen kevesebbet foglakozunk lelkünk ápolásával, gyógyításával, pedig sokszor kezünkben a ragtapasz! Íme,  7 jó szokás, aminek elsajátításával hatásosan kezelheti ezeket a sebeket, melynek eredményeképpen jobb mentális egészségnek fog örvendeni, és lelkileg is ellenállóbbá válik!

szakadtsziv

Szerezze vissza a kontrollt kudarc után!

Amikor kudarc ér bennünket, megváltozik a célunkról alkotott kép a fejünkben. Hirtelen elérhetetlenebbnek tűnik számunkra az, amit kitűztünk magunk elé, és a saját képességeinkbe vetett hit is gyengül. Mivel ilyenkor nem látunk sok esélyt a sikerre, elkedvtelenedünk és csökken a motivációnk a kitartásra. Ha legközelebb kudarc ér bennünket, próbáljuk meg ezt a szinte zsigeri szinten kezdődő, félrevezető, negatív gondolati láncot figyelmen kívül hagyni, és készítsünk listát azokról a tényezőkről melyeket még a kudarc után is hatékonyan kézben tudunk tartani. (pl. felkészültség, tervezés, erőfeszítés stb.). Ezután vegyük sorra, hogyan tudnánk jobban teljesíteni ezeken a területeken. Ez a módszer nem csak az önmarcangoló, negatív gondolatok ellen hatásos, ténylegesen javítja esélyeinket a jövőbeli siker elérésére!

Találja meg az értelmet a veszteségekben és traumákban!

Az egyik legszembetűnőbb különbség az érzelmileg stabil és labilis személyek között az, hogy az előbbiek képesek értelmet adni negatív élettapasztalataiknak, melyekből aztán új célokat tűznek ki maguknak. Ami már megtörtént azon nem tudunk változtatni, amire viszont képesek vagyunk, hogy tanuljunk a tapasztalatból, talpra álljunk, és a lehető legjobbat hozzuk ki abból, amit az élettől kaptunk. Természetesen ez a folyamat időbe telik, hiszen a veszteségek feldolgozása (pl. gyász) és az új valóság kialakítása nem megy egyik napról a másikra. Ha képesek vagyunk arra, hogy ne csak arra fókuszáljunk, amit elvesztettünk, hanem észrevegyük azt is, amivel gyarapodtunk e tapasztalat által, akkor lehetőségünk van arra, hogy olyan értékeket fedezzünk fel magunkban és magunk körül, amit eddig nem vettünk észre. Megváltoztathatjuk addigi életvitelünket, új értelmet adhatunk életünknek, sőt egy új, magasabb szinten folytathatjuk azt. A pszichológiában ezt a jelenséget hívják poszttraumás növekedésnek.

Renee Zellweger in Bridget Jones's Diary

Állítsa le a túlzott töprengésre és évődésre való késztetését!

A kellemetlen tapasztalatainkon való rágódás által ritkán nyerünk pontos betekintést arról, hogy mi is történt valójában. Amikor újra és újra lejátszuk gondolatban azokat a szituációkat, amik felzaklattak vagy feldühítettek bennünket, egy végtelenségig folytatható spirálba kerülünk. Egyre rosszabbul fogjuk magunkat érezni és egyre negatívabban látjuk majd a tépelődésünk okául szolgáló szituációt is. Noha olykor igen vonzó újra és újra lejátszani ezeket az eseményeket és tovább folytatni a bosszankodás, szakítsuk meg ezt az ördögi kört, amint rajtakapjuk magunkat! Legcélravezetőbb módszer az aktív figyelemelterelés. Amint észreveszi, hogy céltalanul rágódik egy problémán, vagy egy megtörtént eseményen, azonnal kezdjen bele egy olyan cselekvésbe, ami egész figyelmi kapacitását leköti!

Táplálja önbecsülését!

Önmagunkról alkotott képünk hullámzó, olykor jobb színben látjuk magunkat, mint máskor. Sokan közülünk azonban hajlamosak túlzottan önkritikussá válni, abban az esetben, ha rosszul érzik magukat, mellyel csak tovább rombolják aktuálisan alacsony önbecsülésüket. Tekintsen az önbecsülésére úgy, mint érzelmi immunrendszerére! Csakúgy, mint testünk természetes védekezőrendszerének, önbecsülésünknek is szüksége van rá, hogy folyamatosan tápláljuk, főleg akkor, amikor valamilyen oknál fogva legyengült. Legjobb módja sérült önbecsülésünk meggyógyításának, ha megkönyörülünk magunkon. Gondoljunk bele, mit éreznénk egy jó barátunk iránt, ha ilyen negatív színben látná önmagát, és járjunk el eszerint magunkkal szemben! Írjon egy emailt (akár képzeletben) barátjának, amiben próbálja őt támogatni és megnyugtatni, majd küldje el önmagának!

onbizalom

Élessze fel annak az érzését, hogy Ön egy értékes ember!

Az elutasítások olykor annyira mélyen sebzenek, hogy a fájdalom elviselhetőbbé tétele és a helyzet megértése érdekében megpróbáljuk magunkban keresni a hibát. Ilyenkor gyengének, patetikusnak, lúzernek, szeretetre nem méltónak, értéktelennek, törékenynek érezhetjük magunkat. A legjobb módja ezen érzések és negatív gondolatok kiirtásának, ha összeszedjük, azokat a tulajdonságainkat, amelyekre büszkék vagyunk. Hatásosabb, ha ezeket leírjuk egy papírra, és egy kettőről írunk néhány rövid gondolatot.

Űzze el a magányt, azonosítsa önrontó szokásait!

A krónikus magányosság nem csak a lelki, de a fizikális jóllétünkre is romboló hatással van. Magányos emberek gyakori hibája, hogy a jövőbeli elutasítástól való félelmük miatt tudattalanul szabotálják lehetőségeiket, hogy új társas kapcsolatokat hozzanak létre, vagy a meglévőeket tovább mélyítsék. Szedje össze, és tudatosítsa magában, milyen kifogásokkal él, amikor kapcsolatai fenntartásáról van szó! (pl.: Ő sem hívott, akkor én miért hívnám fel?; Senkit nem fogok ismerni a buliban, akkor miért menjek el?). Ezután keresse fel azokat az ismerőseit, akiknek a társaságát élvezte a múltban.  Mindennap lépjen kapcsolatba legalább egyikőjükkel, és szervezzenek közös programokat! ügyeljen rá, hogy a határidőnaplója mindig bővelkedjen társas eseményekben is!

Oszlassa el kínzó bűntudatát régi kapcsolatai helyreállításával!

Erős bűntudatot élünk át akkor, ha valami olyasmit tettünk (vagy nem tettünk), amivel megbántottunk egy másik személyt (legtöbbször barátot vagy családtagok), aki ezért nem bocsátott meg nekünk. Ha nem fogadják el bocsánatkérésünket, annak oka legtöbbször abban keresendő, hogy nem megfelelően fejeztük ki magunkat. A hatékony bocsánatkérés legfontosabb összetevője az empátia. Ha valóban át tudjuk érezni, hogy milyen hatással volt a viselkedésünk a másik személyre, akkor őszintébbnek fog hatni bocsánatkérésünk. Ennek eredményeképpen a másik személy képesé válik majd a megbocsátásra, ami pedig oldani fogja a kínzó bűntudat érzését.

Bagi Éva Andrea viselkedéselemző írása

Olvassa el a hónap szakértőinek további írásait itt.

Kérdése van? Tegye fel!

Saját gondolatokkal kiegészített forrás: http://www.psychologytoday.com/blog/the-squeaky-wheel/201307/the-seven-habits-highly-emotionally-healthy-people

hirdetés

az oldal QR-kódja

A lelkileg egészséges emberek 7 jó szokása QR kódja
    Kinyomtatom       Elküldöm

Ezt már olvasta?

tojas

Amit eddig nem tudtál a tojásallergiáról!

bővebben →