Loading...
Ön Itt van:  Home  >  Betegségekről érthetően  >  jelenlegi cikk

A gyógyszerész a gyógyszer szakértője

írta   /   2014-01-09  /   nincs hozzászólás

gyogyszeresz1Az egészségügyi ellátásról Magyarországon az egészségügyi ellátórendszer progresszív felépítésű. A progresszív ellátás elve az egészségügyi ellátás egymásra épülő, feladatmegosztáson alapuló, kötelezően, piramisszerűen hierarchizált kapcsolatrendszerét és ennek szabályrendszerét jelenti. Alapelve, hogy minden betegnek hozzá kell jutnia a megfelelő ellátáshoz, minden ellátást az eset igényének megfelelő szinten kell megkapnia. Nem megfelelő kompetenciával nem végezheti senki a beteg kezelését, de a magas erőforrás-koncentrációjú, speciálisan felszerelt szolgáltatók – szakmai és gazdasági racionalitás okán – nem kezelhetnek a képességüknél alacsonyabb szinten is ellátható eseteket. A legszélesebb igénybevételt teszi lehetővé aháziorvosi, gyermekorvosi és fogorvosi alapellátás, valamint a beutaló nélkül is igénybe vehető (pl. bőrgyógyászat, szemészet, nőgyógyászat, urológia, sebészet, fülészet) specializált szakorvosi rendelések. A járóbeteg-szakellátás, a kórházi, klinikai és specializált fekvőbeteg-ellátó intézmények csak megfelelő alapvizsgálatokat követően, beutalóval vehetők igénybe.

Tudta-e, kedves olvasó, hogy a hozzánk legközelebb álló egészségügyi szolgáltató, a háziorvos, gyermekorvos felkeresését követően a páciensek 78%-a gyógyszeres terápiában részesül? Ezen túlmenően, általában is leszögezhető, hogy az orvosi tevékenységjelentős részben gyógyszeres terápiához kötődik. Ebben rejlik a magyarázat arra, hogy kicsit közelebb hozzam önt és megismertessem a gyógyszeralkalmazás jelentőségével. Arra, hogy meggyőzzem arról, hogy a háziorvoson kívül gyógyszerészre is szüksége van ahhoz, hogy az egészsége megőrzéséhez, helyreállításához, vagy a betegségek megelőzéséhez alkalmazott medicinákat helyesen, a  legmagasabb egészségnyereséget elérve és gazdaságosan tudja alkalmazni.

A gyógyszerhatásról

A gyógyszeres terápia lényege, hogy a hatóanyag biológiai hatást kifejtve helyreállítsa, befolyásolja az élő szervezet működését. Ez a hatóanyag lehet növényi/állati eredetű, kémiai vagy élő szervezetből nyert biológiai anyag. Ahhoz, hogy a bejuttatott gyógyszeranyag a tervezett hatását ki tudja fejteni, el kell juttatni a szervezet azon sejtjeihez, ahol a működésért felelős támadáspont található. Mindezt úgy kell végezni, hogy közben a hatóanyag ne sérüljön, ne módosuljon, lehetőleg ne találkozzon másik olyan hatóanyaggal, táplálékkal, amelyik a célként kitűzött terápián változtatni, esetleg más, kedvezőtlen hatást előidézni képes. Még laikusként is valamennyire ismerve az élő szervezet bonyolultságát, nyugodtan elmondhatjuk, hogy ezt elérni már-már művészet. Innen érthetővé válik, hogy az orvos és a gyógyszerész egyetemi tanulmányainak igen jelentős részét teszi ki a fizikai, kémiai és élettani alapozást követő gyógyszerhatástan.

A gyógyszerészetnek egy külön tudományága foglalkozik azzal, hogy feltárja és optimalizálja azokat a lehetőségeket, amellyel a hatóanyag célba juttatható. Ne felejtsük el, hogy a szervezet a belső környezet dinamikus állandóságára, egyfajta egyensúlyi helyzetre (úgynevezett homeosztázis) van beállítva, így minden külső hatásnak alapvetően ellenáll. Gondoljunk a legszélesebb körben alkalmazott, szájon át bevehető tablettákra, kapszulákra. Ezeknek végig kell haladniuk a teljes emésztőrendszeren, számtalan „veszélynek”, savas, lúgos hatásnak, táplálékkal, más kémiai anyagokkal (esetleg gyógyszerekkel) való találkozásnak kell történnie ahhoz, hogy előbb-utóbb, a véráramba kerülve, eljussanak a célsejthez, ott és akkor biztosítva a hordozóból felszabadult hatóanyagot, befolyásolva a célsejt működését. Rendkívül széles azoknak a lehetőségeknek a skálája, amelyekkel ezen a veszélyes és hosszú úton „védeni” tudjuk a hatóanyagot. Ezek közül legismertebbek a bevonatok, a kapszulák, a kapszulába elhelyezett különböző védőréteggel ellátott mikroszemcsék, folyadékok. A klasszikus gyógyszer-technológia tudományterülete igen találékony ezeknek a módszereknek a fejlesztésében. Amennyiben nem sikerül megbízható megoldást találnunk az emésztőrendszeren való áthaladás védelméreakkor a tápcsatorna kikerülésével más (parenterális) utat kell keresnünk.

Ennek legismertebb közvetlen módszere az injekciós technika. Így általában bőr alá, kötőszövetbe, izomba, de magába a véráramba is tudunk közvetlenül hatóanyagot juttatni. Ezeken kívül még léteznek speciális (ízületi tok, csontvelő, szívizom) injekciós technikák is. Ugyancsak ismertek a vérellátásban gazdag nyálkahártyákon (orr, szem, hüvely, garat) való gyógyszeralkalmazás esetei is a gyakorlatból. Rendkívül fontos azonban, hogy ezek az alkalmazások megfelelő módon, időszakban és technikával történjenek, másképpen sérülhet a hatóanyag, és elmarad vagy módosul a hatás. Nagy fejlődés alatt áll a légutakon keresztül alkalmazott gyógyszeradagolás.

Ne felejtsük el, hogy az eredményes terápia szempontjából meghatározóan fontos a hatóanyag védelme, a célsejthez való eljuttatása, a kapcsolódás biztosítása. Ennek érdekében indokolt minimalizálni a veszélyforrásokat. A tüdő léghólyagocskái (alveolusok) mintegy 100 négyzetméter felületen (!), rendkívül gazdag érhálózattal rendelkeznek. A megfelelően porlasztott finom részecskék (szilárd, folyékony, gáznemű) véráramba juttatásához ez remek lehetőség. Így tehát nemcsak a légutakkal kapcsolatos gyógyszeres terápiák, hanem más szervrendszerek, betegségek kezelésére is mód nyílik a tüdőn keresztül, igen egyszerűen elsajátítható alkalmazással. Ezen a területen az intenzív technológiai kutatásoknak köszönhetően nagy biztonsággal alkalmazható, alacsony hatóanyagszintű gyógyszerkészítmények terápiába állítása van napirenden.

gyoszeresz2Néhány évtizede indult meg erőteljesen az ún. szabályozott vagy programozott gyógyszerleadás technológiai lehetőségeinek kutatása, ahol maga a gyógyszerforma képes a terápiás hatás szabályozására. Ennek egyik figyelemre méltó útja a bőrön keresztül a keringésbe juttatott gyógyszeralkalmazás. A feladat nem könnyű, hiszen a bőr leglátványosabb funkciója a védelem, amely során a bőr akadályozni vagy szabályozni képes a környezeti anyagok szervezetbe jutását. Olyan szövetekből épül fel (hámréteg, irharéteg, bőralja), amelyek a külső hatásokkal szemben ellenállóak, és a bennük lejátszódó folyamatok hozzájárulnak a szervezet állandóságához, zavartalan működéséhez. A bőrön keresztül ható tapaszok egy vagy több hatóanyagot tartalmazó, különböző méretű, flexibilis gyógyszerkészítmények. Amellett, hogy kialakításuk igen bonyolult, hiszen át kell hatolniuk a védekezőrendszeren, alkalmazásuk rendkívül egyszerű, legkevésbé terhelik és veszélyeztetik a szervezet működési rendszereit (emésztés, keringés, légzés). Mindemellett krónikus betegségekben a napi vagy napi többszöri gyógyszeralkalmazás helyett több napra elegendő hatóanyagot képesek (fájdalomcsillapítás, keringési betegségek, hormonterápia) szabályozott ütemben leadni.

Mindezeken a fő irányokon kívül még számos, a fizikai, kémiai, és technológiai módszerek széles tárházát felvonultató kutatás folyik a hatóanyag-leadó rendszerek korszerűsítése terén. De van már génterápián alapuló, nanotechnológia hasznosítását célzó gyógyszerkészítmény is a medicinák tárházában.

Miért érdemes ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, a gyógyszerek alkalmazásának hátterét megismerni? Ma már lassan szlogenszinten halljuk, hogy aminek hatása van, annak mellékhatása is létezik. Elevenítsük csak fel ismereteinket! Népegészségügyi tanulmányok kimutatták, hogy a 65 évnél idősebb korosztályban a polgárok 82%-ának egy vagy több, 65%-nak kettő vagy több, 43%-nak három vagy több, 24%-nak négy vagy több megbetegedése van egyszerre. Felmérések tanúsítják, hogy a 60–70 év közöttiek 35%-a legalább négyféle, de 15%-a több mint 12-féle gyógyszert alkalmaz egyidejűleg. Még rosszabb az arány a 70–80 év közöttiek esetében, ahol a korcsoport közel 30%-a szed egyszerre 12-féle medicinát. Belátható tehát, hogy amennyiben a gyógyszeres terápia ennyire nagy súllyal vesz részt a betegségek megelőzésében, gyógyításában, nem nélkülözhető alkalmazásuk korrekt ismerete. Az is belátható viszont, hogy a kérdés összetettebb annál, semhogy a betegtájékoztató elolvasása vagy a szomszéd tanácsai és tapasztalatai alapján eredményesen alkalmazzuk a gyógyszereket. Egyre nagyobb a száma azoknak a készítményeknek is, amelyek az egészség fenntartását, az öngyógyítást vagy kiegészítő terápiák igénybevételét célozzák. Ezekben az esetekben sokszor tapasztaljuk a betegek részéről a korszerű lehetőségek ismeretének hiányát. Kérdezze gyógyszerészét! Dr. Mikola Bálint szakgyógyszerész, népegészségügyi szakértő

hirdetés

Pages: 1 2

az oldal QR-kódja

A gyógyszerész a gyógyszer szakértője QR kódja
    Kinyomtatom       Elküldöm

Ezt már olvasta?

tojas

Amit eddig nem tudtál a tojásallergiáról!

bővebben →